Volt egyszer egy nagy csapat. Csak egy vagy két év telt el azóta, mégis úgy tűnik, hogy már nagyon régen volt.

Volt egy csapatunk mellyel bejártuk a fél országot.Vezetők, játékosok, szülők és szurkolók.Olyan családias, olyan bensőséges légkőr alakult ki, hogy szinte nem hittem el, hogy ebben a vágtató, nyüzsgő, tolakodó világban különböző emberek így egymásra találjanak.

Amikor a szövetségben úgy döntöttek, hogy az NB I-es csapatoknak a közvetlen utánpótlása indulhat az NB III-ban és bajnok cím esetén akár a másodosztályba is feljuthatunk, hát… ment a majré, hogy ezek a fiatal 17-20 éves gyerekek, a rutinos sörhasúakkal szemben vajon hogyan állják meg a helyüket.

Kezdetben, hogy finom legyek döcögött a szekér, talán még a tabella alján is voltunk.

Aztán a pedagógia és a szakmai tudás, valamint a fiatalokba fektetett bizalom és munka  lassan kezdett beérni. Volt, amikor egyetlen gólért kilencven percig küzdöttek a srácok, volt mikor egy döntetlenért a világot adtuk volna és volt olyan, amikor csak kegyelemből kerültük el a kétszámjegyű eredményt.

Aztán a második évben már ott voltunk a toppon, de „csak” másodikak lettünk.A következő bajnokságban pedig jóval a vége előtt aranyosak lehettünk.Csapat és edző óriási sikerét és sikertörténetét élhettük meg.A 125 éves múltunk első NB III-as bajnokcsapatát ünnepeltük a Szusza Ferenc Stadionban.

Azt hiszem, hogy ott valami véget ért!Valami megszűnt!Megszűnt az „egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszó alatti összetartás.

Edzőváltás, játékoskeret feltöltése, harc a csapatba kerülésért, távolságok növekedése és a szülői háttér támogatásának a változása, egy bizonyos feszültséget vitt a csapatba.

Sajnos ez a mai napig is ott van, pedig dolgoznak rajta a „feszültségelhárítok”, de ez pontosan olyan lassan megy, mint az a régi harmadosztályú kezdés.

Türelemre, kitartásra és összhangra van szükség most is, játékosok és vezetők részéről egyaránt. Pedagógiai érzékkel mindent el lehet érni. Sokszor egy jó kis beszélgetés, ha az őszinte, többet ér minden fenyítésnél.

Szeretném, ha jövőre megint egy igazi nagy csapat lennénk, mi, mindnyájan akik még mindig ott vagyunk és szurkolunk a  B csapatunknak, is!

SRÁCOK a munka, amit „belefeccőltök” a csapatjátékba az előbb-utóbb az egyéni sikereteket szüli majd meg.

Tehát, mindent bele!

Hozzászólások (1)

RSS-csatorna hozzászólásai

Szólj hozzá Te is!

Kérjük, hogy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni. Ha még nincs fiókod, akkor regisztrálj!