Lengyel barátaink a legutóbbi derbi alkalmával vendégeskedtek fővárosunkban. A napokig tartó mulatozás után elhatároztuk, hogy a közeljövőben Lengyelországba látogatva kell megismételni a melanz-t. Az időpontot a pünkösdi ünnepnapnak köszönhetően hetekkel előre kitűztük, azonban időközben kiderült, hogy a Legiások egyik testvérklubja (Pogon Szczecin) játssza a lengyel kupadöntőt. Így már biztosak voltunk, hogy ottlétünket meccslátogatás is színesíti majd.

A csütörtök este induló vonaton több csoport is képviseltette magát. A delegáció 3 panthers, 2 fidelity, illetve 4 angol brigád tagból állt, kint meg csatlakozott hozzánk egy Varsóban tanuló Újpesti. A fél napig tartó vonatút során az alkohol készletünk nagy része valahogyan el is fogyott... Varsóba érkezve kis várakozás után egy autó és egy hűtőkocsi(!) (Balazs pijaku) juttatott el mindenkit a szálláshelyére. Egyesek a város egyik legközkedveltebb lakásában (Melina) kerültek elszállásolásra (Thank you Leb).  A közeli parkok felfedezése után utunk a Legia teniszstadionhoz vezetett, ahol egy magyar „teniszcsillag” (Arn Gréta) játszott fontos meccset egy ferdeszeművel. A meccsnézés rövidre sikeredett a teniszetikett megsértése miatt, ugyanis távozásra szólították fel a lelkes Újpesti társaságot. Egy rövid látogatást tettünk a Legia szurkolók törzshelyén (a pizza meg a Legion sör elsőosztályú!), majd készültünk az esti városnézésre. Alkalmi idegenvezetőink este a varsói óvárosba kalauzoltak, ahol ugyancsak nem kevés alkohol elfogyasztása mellett fedeztük fel a városrészt (a részleteket hagyjuk... :) ). Szombaton rövid józanodás után a helyi vasútállomásra mentünk, ahol a Legia szurkolók várták a Bydgoszcz-ba induló különvonatukat. Itt a helyi rendőrség meglepetésünkre a nálunk lévő sörök miatt intézkedett ellenünk. Lengyelországban a közterületen történő  alkoholfogyasztást elég szigorúan veszik, bárhol és bármikor. Közel 1500 fanatikussal a fedélzeten nekivágtunk a kb. 4 órás útnak. A vonaton mindenki az előre kiosztott, sötétkék egyenpólót viselte. (az árban benne volt a vonat, a belépő és a póló) Hamar előkerültek a különböző hangulatjavító készítmények, melyek egész varsói tartózkodásunk alatt végigkísértek minket.  Odaútunk során az  a „Melanz Trwa” legénységével utaztunk egy vagonban, így tanúi lehettünk az igencsak mértéktelen lengyel mulatozásnak.

A legnagyobb meglepetést azonban a vonaton beüzemelt mobil grillező szolgáltatta, meg is kóstoltuk a helyi specialtást!  :) A varsóiak előszeretettel húzták meg a vészféket (kb. fél órás ismétlődésekkel) alkalmi megállóhelyet biztosítva ezzel. Bydgoszcz-ba megérkezve csatlakoztunk a Pogon szurkolóihoz, így már több ezren együtt sétáltunk a stadionhoz. A beléptetés a nagy tömegnek köszönhetően lassan haladt, ám ezt mindenki meglepően nyugodtan tűrte a rekkenő hőség dacára. A stadionban kitűnő hangulat fogadott minket, teljesen megteltek a fenntartott szektorok. A Pogon ellenfele a Jagellonia Bialystok volt, melynek szurkolói a szemközti részen helyezkedtek el.  Egy magyar átlagnak megfelelő meccset láthattunk, a futballélményt a 7000 Pogon-Legia szurkoló folyamatos szurkolása jelentette. A szektorban jelen voltak még az egyik lengyel salakmotor csapat(!) szurkolói (Falubaz) is. Sajnos a Pogon vesztesként hagyta el a játékteret, így a nagy ünneplés a stadionban elmaradt, azonban ez a hazafele úton ez már egyáltalán nem volt érezhető. Azt gondoltuk, hogy  nem lehet felülmúlni az odautat, de a Legia legénységnek köszönhetően ez mégis sikerült. Mérsékeltebb sörözgetés hamar óriási éneklésbe és italozásba csapott át. Legiás és Újpesti dalok felváltva hangzottak el, sokszor lengyel barátaink kezdték el a Fradit szidalmazó dalokat (óóóó… stb. :) ). A kiejtéssel semmi gond nem akadt, hisz a derbi alkalmával, valamint kitartó tanításunknak köszönhetően könnyedén sajátították a jól csengő dallamokat! A kurva meg ott is kötőszó... :) A hazaút felénél a TB ’95 gárdája saját vagonjába invitált minket, így a soron következő megállónál át is vonultunk hozzájuk. Előtte azért nem kicsi kőzáporban részesítettük a vasúti váró mellett posztoló rendőröket. Hamar el is takarodtak onnan. A hátralevő időben hatalmasat mulattunk a jelenlévőkkel, ahol már csak 2 decis adagokban mérték a vodkát. Sokan Legiás sálakkal, pólókkal gazdagodtak közülünk, melyet a helyi „Robin Hood” biztosított számunkra. Elég komoly ott a hierarchia… A TB vagonjaiba például nem is lehet másoknak felszálni! Varsóba érkezésünk után újra a belváros felé vettük az irány, az itt történteket ismételten nem untatjuk  apublikumot, de  a kalandozás csak a reggeli órákban ért véget. Vasárnap egy visszafogottabb búcsúnapra számítottunk, így meg is váltottuk jegyünket az esti járatra. A megszokott társasággal nekikezdtünk az utolsó Melanz bulinak, azonban ez annyira jól sikerült, hogy az esti budapesti vonat elérése már csak a fele társaságnak sikerült. Esténk így újfent a fantasztikus Melina-ban fejeződött be. Hétfőn is csak az esti vonatra sikerült jegyet váltanunk, így elmondhatjuk magunkról, hogy dupla áron vettük igénybe a lengyel MÁV szolgáltatását…

Azonban ez már cseppet sem izgatott minket, mivel a magunk mögött hagyott 4 nap minden fáradtságot és pénzt megért.  Köszönjük Varsó a szíves vendéglátást!

Dziękuję Legia Warszawa!   Hajrá Lilák!

Hozzászólások (3)

RSS-csatorna hozzászólásai

Szólj hozzá Te is!

Kérjük, hogy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni. Ha még nincs fiókod, akkor regisztrálj!