Kuruc85 (fradidrukker.hu): Talán december közepe lehetett, amikor a 206-os buszról szálltam le a Margit híd budai hídfőjénél, Magyar sállal a nyakamba. Azt vettem észre, hogy valaki nagy léptekkel lohol utánam, és kiabál, hogy várjak egy kicsit. Megfordultam és egy magas, fekete-fehér kockás sálas srác állt előttem. Érdeklődött a sálam iránt, ezzel elkezdtünk beszélgetni a 4-6-os villamos fele gyalogolva. Kérdeztem Tőle, hogy ugye Te is nemzeti érzelmű vagy? Mire jött a találó válasz: " Igen, az ULTRA-mozgalom oszlopos tagja vagyok" Kérdeztem Tőle, hogy melyik Tábor? Mire jött a büszke válasz: "Újpest" Én elkezdtem röhögni! A srác azonnal levágta, hogy mi a helyzet. Kérdezte is, hogy: " Zöld vagy, ugye?" Ezzel elkezdődött egy baráti Fradi-Újpest beszélgetés a villamoson az utazóközönség nagy megdöbbenésére. Meséltünk egymásnak a Derbis emlékeinkről. Utána kicsit személyesebb dolgokra terelődött a téma, munka, család, barátnő... elmesélte, hogy szobafestő-mázoló (ként dolgozna ha lenne ismeretsége...), és hogy Újpesten Őt keresik ha zászlót kell festeni. Nemsokkal később, jött a mai helyzetnek megfelelően a cigány téma, elmesélte hogyan késelték meg a feketeretkek. Én erre nagyon megdöbbentem, mert belém hasított a felismerés. Őt láttam nyilatkozni a Hír tv-n. Mosolyogva mondta, hogy igen Ő volt az! Meg is mutatta az alkarján a hegeket, és rámutatott a bal szeme alatti hegre. De ekkor már megérkeztünk a Moszkva térre, még együtt elsétáltunk a 61-es villamos megállójába, ahol széles mosollyal, és hajrá Fradival - hajrá Újpesttel és persze hajrá Magyarországgal fogtunk kezet!
Miután elváltunk, még utána néztem, és mosolyogva folytattam az utat hazafelé. Titkon bíztam benne, hogy talán még egyszer összefutunk!

kabsz: Elment a Sanyi is...
Tudod ők nagyon hiányoznak. Mert őszinték és tisztaszívüek.
Őket bolondnak hívja a világ de mi tudjuk egy másik széttört világban élnek. De ennek a világnak is része a csapat. Attól tudjuk, hogy nagy egy klub, hogy ott ülnek a lelátón és figyelnek. Figyelnek valamire amit mi nem látunk. De ők érzik. Kicsiny zárt világukban ez az érzelem fontos és kihajtja őket a lelátókra megannyi vészen át.
Elnéztem régen a női kosáron nálatok a "bolondot" a lelátón. Boldogvolt gondolom minden rendben volt szárnyaltak a lányok és rajta kinyúlt régi Fradi melegító volt.
Ilyen volt Sanyi is. Ilyen lett. Azt mondják az Újpestben kattant meg.
Örökké zászlót festett. Majd mikor úgy állt a dolog felgyújtotta őket. Majd rájött vétkezett és újra festett. Álltam és néztem az arany színű zászlóját amire lilával az volt írva "Dicsőség Istennek". Istenfelé fordult és az emberektől eltávolodott az emberek meg a furcsasága miatt eltávolították.
Sokakat bántott ez a zászló. De rám hallgatott az én véleményemre adott. Így megkérdezte. Te mit gondolsz? Azt Sanyi, hogy tudtad...Isten nevét lilával kell írni. Mosolygott. Igen tudtam.
Mindent Isten felöl közelített meg. A kilátástalanságot és lélektelenséget is. ezért dühöngött is. Pedig mondtam neki. Isten csak próbára akar tenni minket. Ne aggódjon túlvészeljük a próbát. Ilyenkor megnyugodott és tovább festett. Majd jött a vész. Megszúrták a cigányok a szeménél. Hír Tv majd a lelátóra menekült. Ti vagytok a családom. Mondta. És a család megindult az angyalföldi gettók felé. Megmutatta a Forgách utcánál is tud felfordulást csinálni 300 ember. Nekünk fontos volt ő. Kiálltunk érte, de nem értettük.
Most nagy a hiány. elvesztettünk egy bolondot. Az álmaival a gyermeki ragaszkodásával. Elvitte a kór. Isten talán maga melett akarta tudni. Sok jó ember van ott...játékos, szurkoló...és nekik is kell zászlót festeni...

Nekem megmarad mindig Nemecsek Ernőnek.
Mikor a Fradi bajnok lett. Volt nálunk nagy buli. A rettegett 16-os a krém nálunk bulizott. Hajnalban kifestették a bár elötti ház falára, hogy bajnok a Fradi. Majd hajnalban aludni tértek. Ekkor jött sanyi egy vödör festékkel és átmázolta az egészet. Ma is meg van a nyoma. Délelött volt nagy muri Ki festette át a feliratott. Hamar kiderült. A Sanyi. És a 16-os vezetője elmosolyodott és legyintett. Mert tudta ki a Sanyi.
Bennem így marad meg. Korareggel egy vödörrel a kezében. Újpest Dicsőségére.

...én így emlékeztem.

Gregbig: Döbbenet! Nyugodj Békében Sanyi!!! 8 évig volt az osztálytársam, itt lakott a szomszédban... 2 hónapja volt egy mélyenszántó beszélgetésünk, amit sosem feledek! 3 hete láttam utoljára, vigyorogva integetett az ablakból! Ahogy azt már elöttem leírták: igencsak szegény családból származott, de azt a kevés pénzét is az Újpestre költötte! Hogy milyen volt az élete? Nyáron lefestette a mászókákat lilára, mert 20 éve nem nyúlt hozzá senki, erre rá 1 hétre lebontották, mert új játékokat hoztak... sajnos valahogy mindig kibabrált vele az élet! A 220as busz Szérüskert utcai megállójában van egy régi pad, azt is lilára festette, mindig ő fog az eszembe jutni róla... Igazi ÚJPESTI volt egy csupaszí ember!!!

Buddymajki: Nem tudom, ki olvassa az üzenetemet, de szeretnék pár sort az utókor számára hagyni, vagy esetleg azok számára, akik nem ismerték Sanyit!

Sanyit 11 évesen ismertem meg. 11 évesen semmi közöm nem volt a focihoz, mivel a családunkban senkit se mozgatott a dolog, így nem olyan "nevelést" kaptam, hogy a foci központi szerepet töltsön be az életembe. Sanyival az általános iskolában egyből összehaverkodtunk, amint oda kerültem. Mivel én az Izzóban laktam, ő meg szemben az Erdősoron a 10 emeletesekben, suli után gyakori vendég voltam náluk. Ő tanított meg gombfocizni, tőle kaptam az első "csapatomat" egy kopott kék-piros Vác-ot még Kosztával a kapuban (mai napig megvan a csapat!). Rajta láttam először, hogy mit is jelent, ha egy ember az ÚJPESTNEK szurkol. Sose volt egy gazdag gyerek, de mindig is önzetlenül megosztotta a közvetlen barátaival azokat a dolgokat, amijei voltak. Egyre gyakoribb vendég voltam Sanyiéknál. Anyukája is mindig szeretettel fogadott. Egyre nagyobb csodálattal néztem, ahogy tiszteli, és szereti az Újpestet. Persze mivel nem tudtam miről van szó, "be-be" szólogattam, hogy Újpest mi? Itt a Real is gombfociban, mi az az Újpest? És Sanyi rávezetett, hogy mi az az érzés, amikor egy hazai csapatot feltétlenül szeretünk. 11 éves volt ekkor...
Majdnem minden délután zsíros kenyér-gombfoci volt a program ezek után. Anyukája csak az ő kedvéért "varrt" egy műbőr gombfoci pályát, hogy tudjunk játszani (a vonalak is festve voltak!). Én egyre nagyobb tisztelettel szemléltem az Újpest iránti szeretetet a szemében. Szívszorító élmény volt, amikor átjött hozzánk, és életében először játszhatott legó-val... Haza se akart menni, mert ilyet még nem látott... Mi se voltunk gazdagok. Nekem volt legóm, neki voltak gombfoci csapatai... 1:1

Mindketten olyan élménnyel gazdagodtunk, ami megfizethetetlen. Persze gyakran lejártunk a térre, és rúgtuk a bőrt együtt, miközben a szomszéd kislányról álmodoztunk, de közben néztük, ahogy a "nagyok" fociznak.

Ennek az egésznek ma már több mint 15 éve... Azóta nem láttam sajnos Sanyit. Mi elköltöztünk, ő maradt. Iwiwen kerestem az elmúlt pár évben, hátha fellelem régi cimborámat, de sose találtam meg. Suhanc fórumtárstól értesültem, hogy Sanyival mik történtek az elmúlt pár évben... Reménykedtem, hogy esetleg ha jobban lesz (elég beteg volt az elmúlt években), akkor a nevem még mondd számára valamit, és emlékszik az együtt átgombfocizott délutánokra...

Neki köszönhetem, hogy az ÚJPEST lett a kedvenc csapatom, és mindörökké az is marad!
Neki köszönhetek rengeteg fiatal kori élményt!
Anyukájának a szemében mindig is láttam, hogy mennyire szereti az egyetlen fiát! (Maximális részvétem számára, ha esetleg olvassa soraimat, vagy esetleg emlékezne is rám)

Sanyi! Köszönök mindent! Ha a Szuszába nem is jártunk együtt meccsekre! Ha nem is örültünk együtt a kedvenc csapatunk győzelmének sose, mert mindkettőnket másfelé terelt az élet...

Akkor is HAJRÁ LILÁK!

Szoríts a csapatunknak odafentről is!!! Remélem lesz a Tiszteletedre gyász szünet a következő félévben! Te megérdemled! A drapijaidról is csak 1 éve értesültem...


egy régi barátod (Mohos "Buddy Májki" Miklós)

Sanyiról összegyűjtöttem a különböző fórumokról pár hozzászólást, visszaemlékezést, búcsúzást...

Wagon Christ: Én 15-16 évesen ismertem meg Sanyit. Együtt festettünk a szobájában. Épp annyi hely volt, hogy egy vásznat félig-meddig ki lehetett teríteni, és féltérden, vagy ahogy éppen hozzáfértünk, festettünk. Egy nagy Újpest drapit készítettünk, ami a 2000-es évek elején a B terasz felső korlátján kapott helyet. Túl sokáig nem ismertük egymást Sanyival, aztán még el is tűnt a lelátóról, azt hittem többet nem is látom. Néhány évvel ezelőtt újra megjelent, utoljára pedig a sajnálatos megtámadásának másnapján, a stadionban találkoztam vele.
Nehéz elfogadni és feldolgozni, ami vele történt. Remélem a családja erős lesz, ő pedig megtalálja a nyugalmát.

Isten Veled, Sanyi!

Benex: Nyugodj békében.
Legemlékezetesebb dolog vele kapcsolatban egy debreceni túra volt, akkor ismertem meg. (előtte csak látásból vágtam). Megette az otthonról hozott disznósajtot és a süteményt, majd rázendített kedvenc dalára (bármerre játszhatunk) A végén a busz azon része, igaz kínjában de vele együtt énekelte a dalt, ott nagyon nyeregben volt.

Bicskei: Isten nyugosztaljon Sanyi....
áá ezt nagyon nehéz megemészteni..

"Dicsőség Istennek"
ahogy Sanyi hírdette. remélem megtaláltad a nyugalmat és
odafent is hírdeted ami neked fontos volt Az Isten és az Újpest.

Burger: ... emlékszem amikor elkezdtem meccsre járni és idegenbe is első túrám a dunaferr ellen volt ahol az UVB busszal utaztam és ott volt ő is Sanyi akit mindenki cikizet és mindenki piszkált, de sohase rosszindulatúságból hanem azért, mert vele lehetett, emlékszem ő volt az aki megszólított és beszélgetett velem azon a túrán utána összejárogattunk festettünk, ő tanított meg ezekre a fogásokra amikre szívesen emlékszem vissza. ment a scooter a szobájában lóbálta a kezét és közben festettük a rudasokat. tőle tanultam meg mit jelent az amikor a csoportodnak maximálisan tagja vagy és mindent rááldozol. emlékszem vettünk lila selyem anyagot és az anyukája megvarrta nekünk zászlónak, és amikor haza akartam vinni azt mondta nem ez az UVB zászlója. mindent erre tett fel. az Újpestre a csoportjára és később sajnos a vallásra. sajnos jött neki az élet adott egy [removed]emoticon()olyan törést amitől ő a vallásba menekült, próbálta eltüntetni szurkolói mivoltjának jeleit, de érdekes soha sem sikerült, vhogy mindig visszatért és szurkolt, festett és támogatta szeretett csapatát.
nálam legutóbb a boltban kb két-három hete volt jó kedélyű volt mosolygott.

Sajnálom Sanyi ami történt és remélem most boldog vagy az Úr mellett akiben annyira hittél, és akinek az igéjét annyira terjesztetted, remélem az Úr mellől és a régi nagy öregek mellől figyeled majd tovább utunkat és látod azt amit cselekszünk nem hiába való és igeni van értelme ennek a nagy szeretetnek és odaadásnak amit mi és te is csináltál.

NYUGODJ BÉKÉBEN SANYI!