Ritkán, de néha egy hétfő is lehet remek nap. Mondjuk, ha este részese lehetsz egy szinte tökéletes koncertnek.
A hétfő esti Depeche Mode koncertre nyugodtan használhatjuk ezt jelzőt.

Azzal a határozott céllal kezdtünk neki az este tervezésének, hogy rövid alapozás úgy érkezzünk az arénába, hogy az előzenekarként fellépő Nitzer Ebb produkcióját is megnézzük. Talán nem árulok el nagy titkot hogy ez természetesen nem sikerült.
A mi meccsrejáró társaságunknak egy jelentős része a Depeche Mode-on nőtt fel, ezért hagyományosan sokan szoktunk összejönni az ilyen alkalomra. Egy közeli presszóban szép lassan gyülekezett a társaság egyik része, majd rövid vonulás után a buszpályaudvar melletti sörözőben sikerült a még hiányzó lila arcokat is megtalálni. A létszám 30-35 fő körül alakult, ami szerintem jónak mondható. Sajnos nem mindenkinek volt jegye, vagy nem ugyanoda szólt, így a bejáratoknál hamar szétszóródtunk. Szerencsére a beléptetés után az unatkozó biztonságiak nem nagyon foglalkoztak vele, hogy ki hova megy a jegyével, így sikerült bejutnom az ülőhelyre, ahonnan nagyon jól látható volt minden, ami a színpadon történt.

A kezdésre teljesen megtelt a csarnok, (13-14 ezer ember!) és nem sokkal 21 óra előtt kezdetét vette a közel 2 órás utazás…

In chains, Wrong , Walking In my Shoes…egymás után jöttek a régi és új dalok, a kivetítőn a nyári koncerten már látott témák váltakoztak. A hangzás, a látvány, a hangulat újra tökéletes volt, Dave elemében volt, többször bemutatta a klasszik mikrofonállványos pörgését, énekeltette a közönséget… rövid pihenője alatt Martin ültette le egy kicsit a bulit, bár tudom, ezzel a kijelentésemmel sokan nem értenek egyet. 

Repült az idő, aztán Enjoy the silence, Never let me down again, egész csarnokos megőrülés (olyan volt mintegy percekig tartó őrült gólöröm, komolyan hátborzongató amikor 13 ezer ember egyszerre tapsol) , aztán hirtelen vége… Rövid hatásszünet, ráadásban behind the wheel, és zárásként a personal jesus.
Az optimistábbak még bíztak a további ráadásban, de erre az estére ennyi volt.

A közönség jelentős része hamar belevetette magát a ruhatárak előtti tömegbe illetve tömörült a hivatalos ajándékstandok előtt. A hidegben hamar rendeztük sorainkat, lelkesebb tagjaink elindultak valamelyik after bulira, a többiek-köztük a beszámoló írója- elindult hazafelé.

További képek a koncertről ITT!