Január 14.

Sokan hallottuk fiatalok, hogy valaha mi a Dózsa voltunk, idősebb szurkoló társaink még emlékeznek is, amikor nevünk Budapesti Dózsaként később Újpesti Dózsaként jelent meg az újságok sport rovataiban. De vajon tudjuk-e, hogy miért lettünk mi a Dózsa (a „Dinamo” és Dózsa György név kiválasztását korábban már érzékletesen leírták, több Újpesti kiadványban)- de miért mi lettünk a belügyi szervek csapata,  miért a kispestiek a Honvéd – a hadsereg, az mtk-sok a Textiles- textilipari dolgozók szakszervezetéé? Két történész segítségével és művei felhasználásával próbálom megvilágítani a mögöttes hátteret.

Akik mindenről döntöttek:

A folyamat, amelynek során a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) folyamatosan kiterjesztette hatalmát a társadalom valamennyi létformájára, akaratát mindenütt kézi vezérléssel érvényesítette, 1948 júniusától kezdődött. Az MDP Központi Vezetősége olyan apparátust épített ki, amelynek osztályai lefedték az állami, közéleti tevékenység minden szféráját. Valamennyi intézmény, szerv, hatóság valamelyik osztály hatáskörébe tartozott. Működésüket a Központi Vezetőség titkárai felügyelték.

Első olvasatra ártatlannak tűnik az "adminisztratív osztály" megnevezés, mintha csupán valami ügyvitellel foglalatoskodó hivatalról lenne szó. Valójában a semmitmondó név a párton belül legnagyobb hatalommal bíró részleget fedte, amelynek hatókörébe tartoztak a belügy- és a honvédelmi minisztérium, a közigazgatás és a fegyveres erők. (Kivételt képezett az Államvédelmi Hatóság, amelyet Rákosi Mátyás főtitkár a saját hatáskörébe vont.) Az adminisztratív osztályt felügyelő titkár Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszter volt, a pártot és az államot gyakorlatilag irányító ún. "trojka" (hármas) tagja Rákosi és Gerő mellett.

A végrehajtok:

A sport főhatósága 1946-48 között a Nemzeti Sportbizottság volt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kötelékében működő testület lényegében társadalmi szervezetként jött létre és politikailag még koalíciós alapon működött. Mint elsősorban konzultatív szerv, tényleges operatív jogkörrel nem rendelkezett, erre apparátus sem állott rendelkezésére.

A "fordulat évében", a kommunista hatalom kisajátítás keretében az NSB megszűnt és 1948. március 5-én megalakult az Országos Sporthivatal. Az OSH már bírt hivatalszervezettel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumon belül. Hatáskörébe tartozott az iskolai sport, a Testnevelési Főiskola és a sportszövetségek felügyelete, valamint a nemzetközi sportkapcsolatok ápolása. [ ...]

Az átszervezés

A pártvezetés "jelentékeny lemaradást" állapított meg a sportban az egyéb területekhez képest. [ ...]

A sportélet átalakításának vezérlő elvét az Elnöki Tanács 1951 januárjában kiadott 2. sz. törvényerejű rendelete határozta meg. A tvr. értelmében a sportügyek kikerültek a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium hatásköréből, és az irányításukra létrehozott Országos Testnevelési és Sportbizottság a Minisztertanács mellett működő önálló főhatóságként alakult meg. [ ...]

Az új vezetők

Az OTSB elnöki tisztségét Hegyi Gyula töltötte be államtitkári rangban. Hegyi tanult szakmája vasesztergályos volt. [ ...]

Hegyi hatalmával szívesen élő, öntörvényű ember volt. Kiváló szervező és lobbizó képességekkel rendelkezett. Tehetséges és rámenős menedzser lévén rendszerint kihajtotta a fukar gazdasági kormányzattól, amit a versenysport, s elsősorban az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon, valamint a nemzetközi labdarúgásban való sikeres szereplés szempontjából szükségesnek tartott.

Az OTSB második embere megalakulásától Sebes Gusztáv elnökhelyettes volt. 1945 előtt kétkezi munkás, majd NB I-es futballista. 1947-50 között a Szakszervezeti Tanács sportosztályát vezette, 1949-56 között a válogatott labdarúgó csapat szövetségi kapitánya volt, 1948-1951 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke később csapatunk edzője. [ ...]

A két OTSB-főnök népszerű volt a sportolók elitjében, hiszen módjukban állott jelentékeny összegeket, utazási lehetőségeket és az élelmiszerhiány éveiben fontos ún. kalóriacsomagokat osztogatni. Az OTSB vezetői olyan "lazaságot" is megengedhettek maguknak, hogy elhanyagolták a sportolók politikai képzését, nem támaszkodtak a  pártszervezetre és nem vették komolyan a párttitkár javaslatait. Sőt, az OTSB nem tanúsított buzgalmat a pártközpont átiratainak megválaszolásában sem. (Ezeket többnyire - az éberség követelményeinek megfelelően - nem a papírkosárba dobták, hanem jobbára elintézetlenül a páncélszekrényben tárolták.) [ ...]

Az OTSB vezetői a szakszervezeti funkcionáriusokkal karöltve 1951-52-ben végrehajtották az MDP vezetése által megszabott legfontosabb feladatukat - a hagyományos sportegyesületek és szövetségek felszámolását és szovjet példára az egységes rendszerű szakszervezeti sportegyesületek létrehozását.

Az események:

A kommunista párt 1948-tól igyekezett saját megbízottaival felváltani a tradicionális csapatok vezetőit- III/48 tv. Az 1949-ben rohamléptekkel kiteljesedő folyamat csak a kezdetet jelentette. A végső cél a sport területén is a teljes centralizáció, a szovjet minta tökéletes lemásolása, és a tradíciókkal való szakítás volt hivatalosan, - ám a tradíciókat és a múltat igen csak figyelembe vették, így ez a hivatalos álláspont csak bizonyos szemszögekből igaz. 1949 nyarán készült olyan előterjesztés, amely a sportélet egészét kizárólag a szakszervezetek alá rendelte volna. Ez az elképzelés szakszervezeti csúcsegyesületi rendszer és ehhez kapcsolódó országos csapathálózat kialakítását javasolta. A tervezet szerint a hagyományos egyesületek közül a Ferencváros - a környék nagyszámú élelmiszer-ipari üzeme miatt, a már korábban létrejött támogatói kapcsolatok folytatásaként - az élelmezési ágazathoz, az örök rivális MTK a kereskedelmi alkalmazottak szakszervezetéhez, a Kispesti AC az építők szakszervezetéhez, az Újpesti Torna Egylet az Egyesült Izzóval kialakult kapcsolatok miatt a vasasokhoz, a III. Kerületi TVE a dohányipari, az Erzsébeti TC a textiles szakszervezethez került volna.

Azért nem lett csak szervezeti alapú az egész labdarúgásunk, mert ekkor bejött az MHK mozgalom.

Az MHK-mozgalom

A magyar párt- és sportvezetés kísérletet tett a szó legszorosabb értelmében vett tömegjellegű testedzés meghonosítására a "Munkára, harcra kész" (MHK) mozgalom kiépítésével. A mintát a Szovjetunióban 1931 óta működő GTO (Gotov k trudu i oboronye SzSzSzR) szolgáltatta. Az MHK szervezése 1949-ben kezdődött, majd a következő években bontakozott ki a kampány. Bár az MHK mozgalom nem futotta be a neki szánt szerepet 1954-re egyértelműen kiderül, hogy megbukott, ennek az átszervezéseknek köszönhetően a csúcsszervek Honvédség, Belügy, Államvédelmi hatóság a saját sportklubjaikat fuzionálták a nagy egyesületekkel Kispest, Újpest, MTK illetve kialakították a vidéki sport klub hálózatukat.

Tehát akkor egy picit személyre szabottan röviden összefoglalva, van egy elhatározás az MDP politikában a klubok Párt alá szervezésére és ehhez elkezdődik a klubok „megfelelő” kiválasztása, ami általában az MDP KV tagjai párt és személyes indítatással döntenek.

A Honvédség, mint első számú szerv egy minden szempontból „feddhetetlen” klubot keres. A KAC Kispesti Atlétikai Club a következő szempontok miatt jön számításba. Budapest központú, a legkevesebb kapcsolata volt a nagypolgársággal nem állt be mögé korábban egy nagyvállalat sem, eredményes volt, kupa győztes, nemzetközi sikerei is voltak, nagyon jó utánpótlás bázissal Puskás, Bozsik ekkora nőnek ki. Jó létesítmény hálózat. S nincs mögötte olyan jelentős lokálpatriotizmus, mint más budapesti klubokban. Farkas Mihályék le is csapnak rá.

A Belügynek is kell egy reprezentatív együttes. A Csepel kiesik, mert túlságosan jobboldali, a Vasas baloldali bástyaként érinthetetlen. Az MTK „zsidó múltja” miatt nem fér bele a koncepcióba. Egy viszonylag gyorsan mobilizálható eredményes elfogatható klubra van szüksége a belügynek.

 Az Újpest felé történő orientációt Gerő Ernőéknek (Gerő Ernő klubunk elnöke volt) egy ős újpesti egy bizonyos F. János súgja, aki az MDP KV Káder osztályának igazgató helyettese emellett az UTE akkori alelnöke és az 2 vh. alatt az újpesti „partizánok” vezetője. F.-t és a párt apparátus más újpesti tagjait első sorban a klub szeretete vezérli félnek, hogy az Újpest az átszervezések miatt nehogy a Vasas fiók csapatává (!) váljon, így inkább úgymond a kisebbik rosszat választják „beajánlva” klubunk a belügynek. Ezt sikerül is elérniük, és az Újpest a belügyminisztérium csapata lesz 1950. április 20-án. Tevékenységük erejét mutatja, hogy a klubunk nem a Dinamo hanem a Dózsa nevet veheti fel és a Vasas mellett az egyedüli, mely megtarthatja színeit). F. belügyminiszter helyettes lesz később és a klubbot akkor is folyamatosan támogatja. 

Vasas SC. Az érintetlen csapat mivel a nehézipari munkások csapata volt és a szocdem eszmék miatt 1944-ben például Kinizsi néven kellett játszania a meccseit, hogy a feloszlatást, mint az MTK elkerülje. Ezért az MDP ügyét kiemelten kezeli gyakorlatilag mind a nevét, mind a színeit megtarthatja, nagy változás nem történik Nehéz és Kohó- ipari minisztérium lesz a csúcsszerve.

MTK tulajdonképpen a szakszervezeti átszervezés szerint alakul a sorsa csak a kereskedelmi alkalmazottaknál valamivel erősebb Textiles szakszervezeti vezetők csapnak le rá MTK-s kötödésük miatt. Második átalakulása az ÁVH miatt történik az Államvédelmi Hatóságnak is szüksége volt egy kirakat csapatra s, mivel már az Újpest, Vasas, Honvéd foglalt viszont egy kész klubra van szükség így veszik át a Textilest, s lesz Budapesti Bástya, ám rövid idő múlva az ÁVH visszatagozódik a Belügybe, így a csapat visszakerül a textil és bőripari szakszervezethez majd Könnyűipari Minisztériumhoz Vörös Lobogó néven.

A tervezet szerint a hagyományos egyesületek közül a Ferencváros - a környék nagyszámú élelmiszer-ipari üzeme miatt, a már korábban létrejött támogatói kapcsolatok folytatásaként - az élelmezési ágazathoz került volna. 1950 elején az 1949. nyári tervek szellemében, került szakszervezeti irányítás alá. A Ferencváros nem tarthatta meg a nevét, s az elképzeléseknek megfelelően, az 1950. február 16-i közgyűlés után, az Élelmezési Dolgozók Országos Szövetsége egyesületeként ÉDOSZ SE néven folytatta működését.Jaross Andor miatt, akit a Ferencváros elnöke volt s emellett 1944 májusában belügyminiszter, a klub neve összefonódott a fasizmussal és emiatt a MDP számára szemben mondjuk egy Kispesti Atlétikai Clubbal- később Budapesti Honvéd, nem képviselhet reprezentatív klubbot, hiába lett Münnich Ferenc bp-i rendőrfőkapitánya az elnökük 1948-ban, a rendőrség vagy bármilyen más csúcsszerv, nem egyesülhetett az FTC-vel.

Megjegyezném 1951 januárjában az MDP KV Szervezőbizottsága mondja ki, hogy az elnevezésekben is szovjet mintát kell, követnie a kluboknak szervenként megkülönböztethetőek legyenek. Ennek hatására adják a Kinizsi nevet az ÉDOSZ-nak illetve kerül majd lassan át a Földművelésügyi minisztérium kezébe.

Az utolsó nagy változás 1956-hoz köthető, ekkor november 1-én az Újpest felveszi a régi nevét másnap a Ferencváros és az MTK is a régi nevén is színeivel jelenik meg 1956 után az Újpestet átnevezik Újpesti Dózsa S.E.-nek – jeleznie kell a Belügyhöz tartozását-  a többi csapat nevét és színét helyben hagyják.

A források:

Historia 2003 08-09 szám. Sipos Péter- Az MDP sportpolitikája 1949-1954

Eszmélet 47 szám. - Mandel Miklós - Labdarúgás alulnézetből  i

.