Egész délután szakadt az eső, attól tartottam, ez sok embert távol tart majd. A Mildenberger utcán sétálva viszont megnyugodtam, láttam, hogy az újpestieknek nem akadály holmi eső, hivatalosan 6521-en láthattuk ezt az emlékezetes győzelmet.

Emlékezetes, mert a debreceni játékosok a meccs elején láthatóan nem nagyon tudták hová tenni a hangulatot. Emlékezetes, mert szerintem még nem sokan láttunk olyat, hogy valaki azért kap sárga lapot, mert véletlen felrúgta a saját csapattársát. Emlékezetes, mert a második félidőben két olyan gólt lőttünk, amiben benne volt minden, ami Újpest. És emlékezetes, mert a sikert az utolsó félórában már csapatkapitányunk nélkül harcoltuk ki.

A mérkőzés elején egyértelműen fölényben voltunk, Rajczi Péter már az ötödik percben vezetést szerezhetett volna, a védelemben kezdőként első mérkőzését játszó Dvorschák Gábor pedig olyan jól helyettesítette Vaskó Tamást, hogy körülöttem páran észre sem vették, hogy nem válogatott védőnk játszik, hanem Barczi Dávid után újra a „B” csapatból húztunk elő egy saját nevelésű játékost. A félidő végére kezdett irreálissá válni a talaj főleg középpályásainknak esett nehezére felhozni a labdát, mivel a kezdőkör környékén szinte állandóan megállt a labda, gólok ekkor még nem estek.

A szünet ismét hosszabb volt, mint 15 perc, a Kaposvár ellen bevált mezcserét pedig újra meghúzta a stáb, nem is hiába. Barczi Dávid két szép egyéni akció utáni lövése még centikkel elkerülte Polekszics kapuját, de ezzel olyan hangulat lett a Szusza Ferenc Stadionban, ami már önmagában vezetést érdemelt.  A 60. percben meg is szereztük azt, egy szöglet utáni kavarodásban Czvitkovics próbált felszabadítani, de Korcsmár erőszakosan megtámadta, és a labda a hálóba vágódott róla. 1-0-ra vezettünk, a gólörömöt még az Újpest-központban is hallották!  Ki tudja hol álltunk volna meg, ha nincsen Kabát második sárga lapja, ami jogosnak tűnt, kár, hogy az elsőt azért kapta, mert buktatta Simeket. Jobbszélsőnk így legalább feliratkozhatott az újpesti kapitányok névsorába, hiszen hozzá került a jubileumi karszalag. Az emberelőnyt hamar kihasználták a hajdúságiak, egy veszélyes fejest Balajcza pont Feczesin elé ütött ki, akinek nem okozott gondot kilőni a bal felső sarkot, ekkor kicsit távolinak tűnt a győzelem. De Mészöly Géza remekül nyúlt a meccsbe, Simek helyére behozta Varga Rolandot, aki a második gól előkészítésénél remekül használta ki sebességét. Centerezése után Vasziljevics próbálta a rosszul kimozduló Polekszics mellett kapuba juttatni a labdát, amit végül Barczi Dávid pofozott a hálóba. Gyanítom ezután már egész Újpest hallhatta az ünneplést, hiszen óriási fieszta kezdődött, ami a lefújás után is tartott, a debreceniek pedig megint szomorúan szállhattak vissza a vezetőség által szponzorált buszaikba.

A végén zengett a „Szép volt fiúk”, rá is szolgált a csapat, úgy küzdöttek, ahogy a tegnapi címben kértük őket. Külön öröm, hogy a győztes gólnál 5 utánpótlás korú játékos volt a pályán, ha sikerülne itt tartani őket, és tartani fogják ezt a teljesítményt, akkor szép jövő vár ránk, és talán fényesebb éremért fogunk majd küzdeni!

Hozzászólások (8)

RSS-csatorna hozzászólásai

Szólj hozzá Te is!

Kérjük, hogy jelentkezz be, ha hozzá kívánsz szólni. Ha még nincs fiókod, akkor regisztrálj!